Kezdőoldal

Ismered-e kedves olvasóm Samuel Lang urat? Bridzskörökben Langsamuelnek nevezik őt, mert – nomen est omen – csoda lassú játékos. Szabadgondolkodó ő, úgy véli, hogy neki akármeddig szabad gondolkodnia. Ő volt a partnerem, akivel általános mansban 1/4 9-kor belicitáltunk 2 kőrt. Langsamuel volt a felvevő. Káróval indultak, partnerem érett megfontolás után ütött az asztal blank ászával, majd seregszemlét tartott (5 perc). Kijátszotta kézből a pikk kilencest.
– Asztalról kell hívnia! – figyelmeztette az egyik ellenjátékos.

A korszakot jellemző elnevezés az Európa-bajnok Cohen Rafaeltől származik. A 60-as évek válogatott csapatának kapitányaként egy megnyitó beszédben használta. A korszakhatárokat az Anschluss és Sztálin halála jelölik ki. Ezen események közvetlen hatással voltak sportágunkra. Előbbi a velünk szoros sportági kapcsolatokat tartó, regnáló open- és női csapatvilágbajnokot adó, osztrák bridzssport átmeneti megszűnését jelzi, utóbbi itthon az „olvadás” időszakának kezdetét, a bridzs tiltottból tűrt kategóriába sorolását.

Veszettül kóválygott a gyomrom. Talán egy kis konyak segít, gondoltam. Elővettem finom ötcsillagos Médoc-omat, megittam egy pohárkával, ízlett. A második pohárka határozottan ízlett. A harmadik pohárka után – milyen különös – az üveg címkéjén lévő csillagokat kárónak láttam. A következő fokozat az volt – láttak már ilyet? –, hogy a címke a káró ötösnek tűnt fel. No még egy pohár, és a Káró Ötös – csodák csodája – megszólalt.

Fáradtan, sajgó lábbal érkeztem a durván összetákolt erdei kunyhóhoz. Az életnek semmi jele. Erősen kopogtattam. Semmi válasz. Nem adtam fel a harcot és nemsokára egy morózus mély hang szólalt meg:
– Ki az és mit akar?
– Egy fáradt vándor szeretne megpihenni.
– Menj tovább, vándor, a sírban van az egyetlen pihenő.
– Uram, hát nincs neked szíved? – könyörögtem.
– Szívem?... Hát az tényleg van.

Nizzában kedvező információt szereztem magamról, azt, hogy jobban játszom a bridzset, mint a chemint. Sajnos ez az információ elég drága volt, úgyhogy a karneválra már cseppet sem jutott farsangi hangulatom. Amint az utcán ballagtam, bizony nem nagyon vidámított föl a jelmezek tarkasága és az emberek pajkos, közvetlen tolakodása. Amikor egy csörgősipkás Harlekin hirtelen karon ragadott, első érzésem a bosszúság volt.

Éppen felszálltunk a buszra a Népligetnél Lakitelek, Népfőiskola, Kolibri bridzstábort megcélozva, amikor hirtelen észrevettem, hogy újra a Népligetben vagyunk, egy kicsit fáradtabban, lebarnulva, sok új élménnyel, baráttal és tényleg utolsó sorban több tudással. Elképzelhető, hogy nem ez a legjobb leírása annak a 10 napnak, amelyet 34 tanuló és 15 mentor (melyek közül 5 még ifjúsági) együtt közösen töltött az Alföld meglepően kellemes klímájú vidékén, de számomra, és ahogy sejtem, mások számára is hasonló volt az élmény. Nagyon produktív, jó hangulatban eltelő bő hét volt ez, melynek célja a bridzstudás átadása mellett a csapatépítés és az aktív kikapcsolódás is volt.

Mielőtt belekezdenék az írásba, le kell szögeznem, hogy itt egy erősen szubjektív, elfogult cikk következik. Akit ez zavar, inkább bele se kezdjen. Hazánkban a rendszerváltás előtt nem sok bridzsklub működött, és azok is meg kellett hogy feleljenek a minket körülvevő társadalmi viszonyoknak. Azóta az egész civil világ feléledt, sokszínűbbé vált, és természetesen ugyanez igaz a bridzsre, konkrétan a klubokra is.

Az online etikai bizottság (oeb) 2020 áprilisában alakult. Az azóta eltelt egy évben összesen 14 bejelentés érkezett. Mindegyik bejelentést kivizsgáltuk, szinte mindig nem csak az adott partit/partikat, amire a bejelentés volt alapozva, hanem a szóban forgó pár vagy játékos a bejelentés időszakában játszott egyéb partijait is. Általában 1-3 hónapra visszamenőleg, esetenként 30-100 partit.

Kopogásra riadtam fel. Füleltem… A kopogás megismétlődött, az ablak felől jött. Felkaptam papucsomat, az órára pillantottam, éjfél volt, a kísértetek órája. Az ablakhoz siettem, kitekintettem, először semmit sem láttam, de kisvártatva valami halvány, áttetsző lebegést észleltem az éj sötétjében. A borzadály és kíváncsiság viaskodott bennem, remegő hangon kérdeztem:
– Ki az, mi az?
– Egy elkárhozott lélek – kongott tompán.

Hittük is, meg nem is... Hisszük is, meg nem is... Bánki Zoltán, életének 68. évében, 2021. július 3-án elhagyta világunkat. Gyászoljuk klubtársunkat, aki több mint 25 évig erősítette egyesületünket.